Ma igazi farmer voltam délelőtt és igazi multimilliomos délután. Reggel elkezdtem összepakolni, mostanra nagyjából kész. Irtó nehezek a bőröndjeim, még fogalmam sincs, hogy fogom megoldani, hogy végighúzzam őket két kontinensen, de persze nincs szívem dolgokat csak úgy itthagyni. Pakolás után megtanultam használni a kis négykerekű fűnyírót, amin csak ül az ember és két karral irányítja, annyira élveztem, hogy órákig nyírtam a telket, fordultam-tolattam-köröket róttam-fákat kerülgettem-lejtőn le-fel csíkoztam, és közben olyan hangosan énekeltem, hogy Mirjam még a tornácon is meghallotta :D, el is mesélte a telefonban valakinek, hogy egy magyar csaj az udvarában egy ausztrál cowboykalapban és török nadrágban füvet nyír és közben népdalokat énekel. Ebéd után meg megtanultam a nagy traktort vezetni, az már nehezebb, kuplung van meg két sebességváltó, két gáz, két fék, meg még egy csomó kar, de azért egy idő után már elég tisztességes sebességgel mertem menni, Mark meg a keréken ült, letraktoroztunk a kavicsbányába és hoztunk egy kis földet az útra. Délután pedig elvitt repülni. Beloitnak van egy kis reptere, ahol csak úgy minden őrizet nélkül állnak a garázsok (sötét haveroknak nem továbbadni), bemész, kitolod a saját gépedet - semmi lánc, fegyveres őr, kutya, lézerriasztó, mozgásérzékelő,retinaleolvasó-, oszt felszállsz. Pici kétszemélyes kis piros masina volt, műanyag borítással, amit rávasalnak, Mark pofozta helyre kilenc hónap alatt. Szép idő volt, csak sok volt a hupli odafenn, szóval az egyórás sétarepülésünk végére már elég sűrűn vettem a levegőt, hogy nyugtassam a gyomromat. Láttuk a kampuszt felülről, meg a Walmartot, a szomszéd városokat, egész Chicagóig el lehetett látni. Vezettem is :), ugyanis ez tanulórepülőnek van megcsinálva, vagyis nekem is voltak pedáljaim és irányítókarom, Mark elmagyarázta, hogy kell, és fordultam, meg egyenesbe hoztam, hihi, marhajó :). Szívesen is lennék pilóta, csak ne kéne soha senkit szállítanom. Ez az, akkor teherpilóta leszek!
Este összehasonlítgattuk, hogy mit mondanak az állatok angolul, magyarul meg hollandul, éás volt egy két jópofa:
kakas: A: kákaduldú (Mirjam szerint nincs ilyen hülye kakas, ami tényleg ezt mondaná) H:kükülükű M:kukurikú
macskahívás A:kidikidi H:puszpusz M:cic-cic
egér: A:az amerikai egér nem beszél H:píp-píp M:cin-cin
És Mark szerint a kacsa kvákogása nem visszhangzik. Természettudományos magyarázat, valaki?
Még egy jó sztori: régebben a segélyhívó számot úgy tanították itt, hogy kilenc-tizenegy. Aztán váltottak kilenc-egy-egyre, mert az emberek nem találták a mobilon a tizenegyes gombot...
Holnap indul a mandula, áthurcoljuk a két bőröndöt New Yorkba majdnem 21 órányi buszút során. Kívánjatok nekem kellemes, csendes útitársakat!
Wislát, Wisconsin!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése