Holá, amigos

Eljöttos az idejeos az újabbos mesélésnekos. Feltettemos néhányos képetos is, csakhogyos lássátokos, milyenes plakátokkales szórakoztatnakos minketos az amerikaiakos. Spanyolos szemináriumos végeos, mertos mingyáos begárgyulokos.

Megpróbálom a félkövér bekezdéseketos...hopsz...bocsi

Ez ám nem jött össze elsőre, mert a kis súgóban én lent úgy láttam, hogy a ctrl+B, az egy nyolcas. A ctrl+8 kombinációra eltűnt a blog és átugrottunk egy másik ablakba. Nem baj, mondom, jobban meg kell neki magyarázni, na még egyszer, kicsit erősebben is nyomtam meg a billentyűket, hogy most már biztosan megértsük egymást. Hát nem megint elugrik a tetű? Ejnye, mondom, akkor lehet, hogy nem is a gép hülye? Hát nééé, kiderült, hogy nem...

Arról, hogy kezdek kifutni az időből

Tehát akkor most járok politikaórára, gazdaságórára, színházórára, Yellowstone-órára, spanyolra, két zenekarra, táncra és kórusra. Öhm. Ez már most több, mint két szemeszternyi kurzus. De mikor megláttam egy plakátot, amin az áll, hogy tanulhatsz még arabul is, nem tudtam ellenállni. Vennem kell egy nagyon sötét szemüveget, amitől nem fogom látni a további plakátokat... Ja igen, és nemsokára kezdődik a tutorálás, a zongorás bácsi már most tervezgeti, hogy az összes kezdőt hozzámküldi pesztrálásra. Az jó, mert azok nem fognak nagyon bonyolultakat kérdezni, én meg szívesen hallgatom a pöncögésüket 6.70 dollárért óránként.

Amúgy bizony, minél több nyelvvel találkozott már az ember, annál könnyebben jön a következő. Navárjunkcsak, ezen logikát követve a legősibb mesterséget űzőknek rengeteg nyelven kéne beszélniük... ujj, ez rossz volt. 18-as karikát neki. Na szóval, a spanyol tisztára olyan, mint a francia, csak oszogni meg eszegni kell a szóvégeken. Gondolom, a arab meg olyan lesz, mint mondjuk a német, csak kell egy kis nyálat gyűjteni az emberfiának a torkába, aztán jókat harákolnyi beszéd közben :). Aztán jöhet a kínai, semmi gond, beszélj angolul, csak minden szó kiejtése közben próbálj fütyülni :D. Na jó, eldugulok.

Arról, hogy a légkondi mekkora szívás

Szó szerint. Vagyishogy inkább fújás. Amióta itt vagyok, és csak odakinn, a friss, mínusztizenhatcelsiusfokos levegőn nincs légkondi, állandóan vérzik az orrom. Éjjel nem vérzik, hanem szépen összecementálódik, és reggel fújom ki a fél véredényrendszeremet ezekbe a francos pillecukor amerikai papírzsepikbe. Sebaj, szereztem lavórt, majd jól megtöltöm vízzel minden reggel rituálisan, hátha attól jobb lesz, ha más nem, legalább a kis aranyos szobatársam kezd majd el kételkedni az épelméjűségemben.

Az első beadandó esszéről és az első dolgozatról

Az első esszét arról köllött írnyi, hogy környezeti szempontból optimista vagy peszimista vagy-é, osztán miért. Vagyishogy megszívjuk a sok szennyünkkel, vagy a technológia csodákra képes, és nyugodtan ülhetünk a fenekünkön. Na hát ez annyira provokatív volt, csak nem bírtam magammal, és szépen beleírtam, hogy hát én eléggé pesszimista vagyok, látva az emberek hozzáállását itt a campuson a spóroláshoz, mikor megy hatvanezer számítógép éjjel-nappal, világítás, fűtés, légkondi, minden, pedig vannak termek, ahol nyár óta nem járt senki... Remélem, nem zavarnak haza :).

Az első dolgozat cuki volt. Röpdolgozat volt. Hohó, senki nem számított rá (meg van mondva, hogy egyszer egy héten lesz egy)! A lapok kiosztása előtt fél órával megbeszéltük az összes kérdést... én nem tudom, hogy ez mindig így lesz-e, de ne legyen. Így olyan rosszul éreztem magam, mintha csak azért tudtam volna, mert figyeltem az órán, nem azért, mert tanultam. De legalább volt számítási feladat, azt nem beszéltük meg előre. Politikaórán meg map quiz lesz, meg kell tanulnom Európa országait :).

Arról, hogy ma miért vagyok tele faviccekkel

Mert most gyüttem a színházbul, ahol volt egy humorista. NŐ. Egy igazi humoristanő! És jóóó volt :). Teljesen más az amerikai humorvilág, mint a mienk, mivel nem szarkasztikusak, és nem is bántanak mindenkit, akit érnek, ezért nem is úgy lehet nevetni, mint a magyar humoristákon, de lehet. Nagyon jópofa volt, kis töltöttgalamb ír csajszi, kiállt, aztán tolta a szöveget. Mi meg röhögtünk :).

Buborék

Most nem Thirteenről van szó. Ez a hely, ez egy nagy buborék. Itt egyszerűen nem érnek el hozzád a gondok. Nincs gondod főzésre, takarításra, vásárlásra, közlekedésre, kolidíjbefizetésre, ellenőrre, tömegre, bezáruló piroshetesajtókra, kasszahiányra, lábadralépő nyanyatankos vénboszorkányra, tüntetésre, BKV-sztrájkra, idióta bürokratákra, zsémber TO-s nénire, kérdőívezőkre, furcsa emberekre, akik megkérdezik tőled, mennyi az idő, és aztán kijavítanak. Itt minden szép, itt minden jó, itt nem történhet semmi rossz. Itt az embernek megjön a kedve tanulni, mert annyira kedves mindenki, annyira lelkesek a tanárok, odafigyelők, törődők, Jézusom, ezek TÉNYLEG akarják, hogy én okosabb legyek! A könyvtárosok a lelküket kiteszik, hogy te megtaláld, amit keresel. Ha nincs, meg idehozatják Kaliforniából. Megszervezik neked a szórakozást, a sportot, a mozit, a kis zsebpénzedet adó munkádat, a szünidődet. Ha valaki nekem magyarázná ezt, kerek-perec közölném vele, hogy ez a hely nem létezik. De azért furcsa érzés ám. Rettentő jó, hogy tényleg csak a tanulással lehet foglalkozni, meg azzal, hogy élvezed az életet. De mindig ott motoszkál a fejemben ez a kis bogár, vagy mi, és zümmög, hogy hohó, vigyázz, a világ ott van kinn, és nagyon nem így néz ki, mint amilyennek most látod. És hogy a világ pontosan azért néz ki úgy, ahogy, mert itt így élnek az emberek.

Fin

Jézusom, a marháskodásból milyen marhára filozofikus lettem itten. Na izé-e, nem kell aggódni, nincs semmi bajom, csak rámjött a filózhatnék, amúgy minden okés, holnap megyünk Chicagóba a lányokkal, lehet, hogy ott is alszunk valakinek a barátainál. Az orromba meg majd felhelyezek két tampont, akkor legalább végleg meggyőzöm azon kételkedőket, akik eddig nem voltak százszázalékig biztosak abban, hogy hiányzik egy-két kerekem. Hátha még pénzt is dob nekem valaki :). A bolondokat mindenütt tisztelik...

Buenas noches,

Kata