Meglepő és mulatságos történetek

Az uff-faktor

Bekerültem a színháztörténetbe. Legalábbis itt Beloitban. Az előzményekről:
Asszem hétfőn ötletbörzéztünk..nem, ez nem olyan kifejező...ötletműhelyeztünk...hát ez még rosszabb...oké, ezt a szót nem fordítom le: workshoppoltunk az új jelenettel az órán, én meg Kaitlin. A jeleneteket úgy elemezzük, hogy van egy ún. literal action, egy essential, meg egy as if. A literal az, amit a karakter szó szerint csinál, vagyis az én esetemben, hogy Lusia készülődik az apjával való találkozásra, fésülködik, tesz-vesz. Az essential, amit a párbeszéd lényegének fordíthatnánk, vagyis, hogy próbálom meggyőzni a testvéremet, hogy a névváltoztatás (Rayzel Weissről Rachel White-ra) nem fogja őt megmenteni attól, hogy el ne vigyék, ha rájönnek, hogy zsidó, ezt persze sose ilyen hosszan fogalmazzuk meg, hanem úgy, hogy pl. meggyőzni a szeretett felet arról, hogy a világ veszélyes. Az as if, vagyis mintha pedig a színész azon segédeszköze, amivel a jelenetbe végül igazi érzelmeket visz, vagyis a saját életünk személyeivel ki kell találni egy helyzetet, ami hasonlít a jelenethez, és eléggé megragad érzelmileg ahhoz, hogy valódivá váljon a jelenet. Ez a legnehezebb, mivel vigyázni kell, hogy ne legyen túl személyes, hiszen az nem jó, ha elkezdesz zokogni a színpadon, de ha nem elég személyes, akkor meg semmit sem ér.
Nézzünk egy, az enyémtől eltérő példát. A jelenet egyik alakja egy fekete fiú, aki színész akar lenni Amerikában, de töri a nyelvet, és B-t kap az egyik alakítására, majd megpróbálja meggyőzni a tanárt, hogy ez igazságtalan, és hogy neki ez az élete. A literal az, hogy folyik az óra, beszélnek, vitatkoznak. Az essential az, hogy be akarja bizonyítani egy felettesnek, hogy ő értékes. Az as if esetünkben az volt a srácnál, hogy az apja meghalt, és az édesanyja újra férjhez akar menni egy olyan férfihoz, akiben ő nem bízik, és mindenáron le akarja az anyját erről beszélni. Vagyis azt a heves győzködést kell átültetni a jelenetbe, amit az anyjával érezne.
Na akkor most már értjük, mi micsoda. Az as if-ek keresése a legnehezebb, néha tíz percig is eltart egyet kitalálni. Amikor nekem kerestünk as if-et, valami olyan durvát találtak ki (sajnos nem emlékszem rá pontosan, de volt benne anyám és testvérem, és valaki meghalt vagy drogozott vagy valami ilyesmi), hogy mikor kimondták, hirtelen csak annyit tudtam rá reagálni, hogy: "Uff!" Erre kitört a röhögés, és ettől fogva mindenki uff-faktorról beszél, vagyis akkor jó egy as if, mikor kimondás után ez rá a reakció :). És tényleg működik :), addig dolgozunk egy-egy as if-en, míg el nem éri az uff-színvonalat :).

A lusta amerikaiak

Következő epizódunk a politikaórán játszódik. Nézzünk egy mondatot. "The IR scholars has the following opinions about WMD-s." Vagyis a NK tudósoknak a következő a véleményük a TPF-ről. "B of P between the UN and the US." Azaz az EE-ja az ENSZ é az EÁ között. Na ezt már talán jobban értjük. "The transnational actors are the MNCs, the NGOs, the IGOs and the ITNs." Ahham, világos, tehát az államok közötti szereplők az MNC-k, az NGO-k, az IGO-k meg az ITN-ek, ezeket már inkább nem is ültetem át magyarra. Telistele vagyunk állandóan ilyen mondatokkal, és mivel nekem nagyon úgy tűnik, hogy én vagyok az egyetlen kis nyúl, akinek nem triviálisak a mozaikszavak, ezért szépen lapítani szoktam, mint emésztési végtermék a szemiarid vegetációtípusban (fordítás privát utakon), és megpróbálom kikövetkeztetni, hogy mi a jó életről beszélünk. Mer' az ember azt még csak-csak tudja, hogy a.s.a.p., meg UFO, meg US, meg UN, de a WMD-n kibuktam. Weapons of mass destruction. Vagyis tömegpusztító fegyverek. TPF. A B of P balance of power, vagyis hatalmi egyensúly akar lenni. Az IR international relations, tehát nemzetközi kapcsolatok. Az MNC multinational corporation, az NGO non-governmental organization, az IGO intergovernmental organization, az ITN pedig international terrorist network. Köszönjük, Emese.

Arab-magyar nyelvrokonság

Hát ez ma vót. Gyermekeim, én még mióta itt vagyok, sose akartam megfulladni a röhögéstől, de ma majdnem sikerült. Arabórán szépen tanultuk továbbfele az ábécét, a saad meg daad betűket. Minden betűhöz három-három szót szoktunk tanulni, hogy lássuk, hogy különböznek a betűk a szó elején, közepén meg végén. Hát kérem, szépen, a saad betűhöz tartozó szavak fonémikus átírásban a következők voltak: szabah, ami reggelt jelent, baszall, ami hagymát, és fahassz, ami vizsgát jelent. Eddig nem is volt semmi gond, de mikor Ahmed a maga vérmes, hangos, túlartikulált módján gyors egymásutánban az arcomba rikoltotta, hogy SZABAH BASZALL FAHASSZ, akkor valami elpattant, és elkezdtem úgy nevetni, hogy még a könnyem is kicsordult, és imádkoztam, hogy minél hamarabb legyünk túl ezeken a szavakon, mert ott helyben halálra röhögöm magam, ha ezt még tovább csináljuk. És közben rettentően szégyelltem magam, mert a többiek nyilván azt hitték, hogy Ahmeden röhögök, pedig nem, de ott és akkor nem volt rá kapacitásom, hogy elmagyarázzam, hogy ez a három szép kifejezés valami elképesztő vulgárisan hangzik az én magyar fülemnek. Utólag el is magyaráztuk Borival mindenkinek, hogy bocsi, nem miattatok görcsöltünk, szóval nincs harag, de akkor, húúúú, azt hittem, nem élem túl a röhögést...
Van ám más szó is, ami magyarul értelmes, a búza arabul csokoládét jelent, a zabi pedig szarvast. És magyar szavak is vannak az arabban, a Bori például a fűtőtest csövét jelenti.

Az őrült szkennelők klubja

Hát igen, ezek vagyunk mi, Bori meg én. Szkennelőszeánszokat szoktunk tartani, legalább minden másnap, szóval elég aktív klub ez a mienk. A helyszín a könyvtár egyik helysége, a lehető legtávolabbi sarok, a cél pedig a könyvtár módszeres szétrablása. Amit érünk, beszkennelünk. Ez egyfelől vicces, mivel rengeteget szoktunk nevetni azon, hogy már utáljuk, fáj a kezünk, unalmas meg minden, másfelől egy kicsit szánalmas, hogy erre kényszerül az ember, mivel otthon egy csomó mindenhez nem lehet hozzájutni, harmadrészt meg egy kicsit faramuci, mivel közvetlenül az alatt a tábla mellett műveljük a professzionális adatrablást, amelyik arról szól, hogy "Ember, ne sértsd meg a szerzői jogra vonatkozó törvényt!". Én mindig elé szoktam tenni a táskámat, hogy ne lássam... Hát szóval, igen, itt mindenféle király anyagok vannak, eszméletlen jó könyveket találtam a diplomamunkámhoz is, meg a spanyolkönyvet is inkább beszkenneltük és lekicsinyítve kinyomtattuk, mert így mondjuk 4 órányi munkába került, amúgy meg lett volna vagy 200 dollár. Szóval ilyenkor egy kicsit, néha nem is kicsit, szégyellem magam, de hát mi a túrót csináljon az ember...

Epilógus

Így élünk mi. Így is. Most filmfesztivál lesz a hétvégén, de mivel 5 dollár egy film, ezért nem fogunk nagyon ugrálni. Tündi önkénteskedik, ő kap majd jegyeket, szóval elképzelhető, hogy valamit mégis megnézünk :). Éljenek az ingyenélők :)! Ki ért velem egyet :D?

Mókus

UI.: ja, erről jut eszembe, ma azért késett három ember az egyik óráról, mert egy hülye mókust próbáltak kiszedni egy kukából, amibe bemászott a marhája, aztán ki már nem ment a dolog :). A kis dögök még mindig püfölik egymást, ez valami hormonális dolog lehet, ahogy tavaszodik, egyre jobban gyilkolják a szomszédokat, tiszta horrorhangokat tudnak kiadni, mintha élve flambíroznák őket.

UI2.: 94%-os lett a spanyoldogám! Az A, vagyis kúúúl :)!