Squirrel shoots into the lake

Ma lőttem király puskákkal :D. Na de csak szépen sorjában.

Az első jegyem

Ma volt a tanári feedback a színdarabunkról. Először meg kellett néznünk a felvételt, megbeszéltük, aztán kaptunk jegyet. Nagyon érdekes volt magamat kívülről látni :). És tudjátok mi van? Hótt British kiejtésem van. Itt vagyok egy hónapja, és semmi amerikai nem ragadt rám. Ez meglepő és mulatságos, sajnálom is meg nem is, mert ez azt jelenti, hogy mindenki más is hallja, vagyis biztos mindenki rögtön rájön, hogy 'vidéki' vagyok. Rágóznom kell. Vagy valami.
Na mindegy, szóval nem tudott rólam rosszat mondani a bácsi. Ezért adott nekem egy A minuszt. Én néztem, mint a lyukinyúl, hogy az meg mi a túró, mire kiszámolták nekem, hogy az európaira fordítva 92%. Szóval még nem tökéletes a dolog. Bár azt hiszem, ha a bácsin múlik, sose lesz az. Mollynak c+-t adott, az nem tudom, mennyi százalék, de rossz.
De már meg is van a következő darabom, ahol egy lengyel lányt alakítok, vagyis lehet akcentusom :).

Átlagok

Hát igen. Ágicával ma elsirattuk az előző féléves átlagainkat. Ez az elsiratás nagyjából így nézett ki:
"- Pff, mit bánom én.
-Ja, engem se érdekel különösebben.
-Te, elég egy kitűnő minden családba...
-Ja, valakinek szépnek is kell lenni..."
Afene. Na mindegy. Amúgy megéri itt lenni ahelyett, hogy jó jegyeim lettek volna. Csak már előre bosszant, hogy mikor visszamegyek és a nyakamba szakad hét tárgy, amihez közöm sincs, megintcsak két hét alatt kell belőlük levizsgázni, megint úgy fog kinézni a bizonyítványom, hogy nem lesz kedvem belenézni. Na mindegy. Vagy ezt már mondtam...?

Lőttem :)

Mark elvitt a birtokon lőni. Két 22-es puskát vittünk egy marhajópofa régi Chevrolet teherautón, egy távcsöveset és egy simát. Rengeteg fegyverük van, majd egyszer lefotózom a gyűjteményüket. Megmutatott mindent, szétszedtük a golyót, kiszórtam, megszagoltam a puskaport, megtanított célozni, és aztán bumm. A harmadik golyó célbatalált. A cél egy kis fémtáblácska volt, rajta állatfigurákkal, amit ha eltaláltál, fordult néhányat. Nagyon szép fegyverek voltak, metszett fa závárzattal, és nem rúgtak nagyon. Azzal elvoltam egy darabig, hogy melyik szememet kell becsukni, általában csak akkor jöttem rá, hogy rossz szemem van nyitva, amikor a célzópöcök a jó égnek se akart beleilleszkedni a lyukba, pedig már bebújtam a saját hónom alá. És csak az első két lövéskor csuktam be ijedtemben a szemem, aztán már nem féltem annyira a zajtól. Na jó, ezek a legkisebb fegyverek, vannak sokkal durvábbak is, de ma csak ezekkel ismerkedtem. Aztán belelőttem a tóba, jól felcsapott a víz. Vajon ilyenkor megfagynak benne a halak? Mert ha nem, akkor félek, hogy esetleg kilőttem egyet. A távcsöves király. Csak marhanehéz. Úgyhogy azzal nem lőttem sokáig, mert mindig le akart kajlani a lábam felé... Mark is mindig jó messzire állt tőlem :D. Pöpec volt. Sokat beszélgettünk arról, hogy itt ugye annyi fegyvered lehet, amennyit akarsz és mehetsz vadászni, nálunk meg milyen szigorúak már. De abban igaza van, hogy ő megtanította a gyerekeit lőni, meg arra is, hogy a fegyvert tisztelni kell, és innentől kezdve nem baromkodnak, de nem is félnek a fegyver látványától. Én meg egy sima biztonsági őrtől is félek.
És hogy az itteni szarvasoknak is kergemarhakórjuk van, ezért mielőtt megeszed, hetekig várni kell a laboreredményre, de sokan nem foglalkoznak ezzel, csak megeszik, oszt jóvan.

Az is érdekes volt, mikor mesélt egy kísérletről, amit nők körében végeztek arról, hogy mit tennének, ha valaki betörne a házukba. Csaknem egytől egyig minden nő azt mondta, hogy bármit, amit a támadó követel. Bármit. Hogy ez őt mennyire meglepte, és fel is háborította, hogy mi ennyire védtelenek vagyunk, miért nem teszik minden nő számára kötelezővé az önvédelemtanulást. Amúgy itt be se zárják a házakat :) - sötét haveroknak nem reklámozni... -, tök jó érzés lehet. Én még mindig nem tudtam levetkőzni a paranoiámat, kényszeresen zárok mindent, eldugom a laptopomat, viszem magammal a táskám a könyvtárban... pedig itt aztán nem lopik senkise.

Képzeljétek, egyesegyedül megoldottam, hogy össze tudjuk kötni az én gépemet az övékkel :D. Gyá, nagyon örültem :). Másoltunk át zenéket nekik, és Mark tisztára le volt nyűgözve, hogy sikerült, pedig nem volt olyan egyszerű, kicsit másképp kellett megoldani, mint otthon, de idővel rájöttem a trükkre :). Szóval, kösz, Balázs, a háttértudásért :).

És az is nagyon érdekes volt, ahogy sikerült őket vitára fogni. Elmeséltem, hogy nem nagyon merek ám megszólalni politikaórán, nehogy valakinek a lelkébe tapossak azzal, hogy véletlenül olyat mondok, amit nem szeretnének hallani. Erre Mirjam kijelentette, hogy ugyan már, hasznára válna az amerikai diákoknak, ha végre más véleményt is hallanának. Aztán kérte, hogy mondjak példát. Na mondom, oké, mondok én. Hát, mondom, szerintem disznóság, hogy az USA nem írta alá a Kyotói egyezményt. Csend. Hát igen, mondják, ez így van, de hát a Bush-kormányzat így meg úgy. Na mondom, szerintem ez az iraki háború is disznóság volt. Csend. Hát igen, mondják, bezony ez a Bush-banda így meg úgy. És akkor előkerültek nagyon érdekes teóriák 9/11-ről, hogy mit gondolnak az emberek itt, meg nálunk, Mark szerint totális hülyeség, hogy belső munka lett volna, Mirjam sokkal szkeptikusabb e téren, aranyosak voltak, mikor vitatkoztak, de jó volt hallgatni őket, mert annak ellenére, hogy különbözött a véleményük, nagyon intelligensen tudták ezt közölni egymással. Az is érdekes volt, amiben mindketten egyetértettek, hogy egy rakás hazugsággal etették éveken át az amerikaiakat, hogy keresztül lehessen rajtuk verni az iraki háborút. És hogy ezek mostmár elvileg napvilágra kerültek, mindenki tudja, hogy nem voltak igazak. Hát én erről lemaradtam. Mármint a hazugságok leleplezéséről. De az viszont biztató, hogy nagyon bíznak Obamában, mind Kyoto, mind külügyek kapcsán, szóval: Hajrá President Peach!

Jaj, igen. Aszonták, kábé 900 dollár lesz hazaküldeni a csomagomat. Öhm. Úgy döntöttem, kifundálok valami mást, pl. itthagyom náluk, míg Yellowstone-ban vagyok. 900 dollár, ezek bolondok. Mondjuk igen, ez a tengerentúl miatt van. Normál levél ára 94 cent, sürgősségié 23 dollár. No comment.

Arabóra continued

Fedőneve: Eznemigazezafickó. A legutóbbi arabórán, kérem szépen, ugyanúgy kezdődött minden, mint mindig. Vagyis egy arab popnótával. Ezeket már megszoktam, bár eléggé egyformák, nézhetőek. A klipek mindig nagyon giccsesek, gyönyörű arab nőkkel és irtó ronda arab pasikkal, akikért valahogy mégis lelkesednek a gyönyörű arab nők, de a zene szép és kellemes. Na szóval, lement egy popnóta. Aztán még egy. És még egy. És akkor azt hittem, végre elkezdünk tanulni, de nem. Megnéztük az ábécénótát. És még egyszer. És akkor már tényleg azt hittem, hogy végre tanulunk. És nem. Mert Eznemigazezafickó észrevette az egyik mappában a Fulla szót. A Fulla a Barbie muszlim változata, földig érő szoknyával, csadorral, marha népszerű az arab országokban. Megnéztünk egy Fulla-reklámvideót. És még egyet. És még egyet. És mikor felsikoltottam a harmadik végén, hogy kérem, többet ne, akkor azt hitte, hogy viccelek, és lenyomtuk még egyszer... De ezzel még nincs vége. Eznemigazezafickó VÉGIG TUDTA A SZÖVEGET FEJBŐL, és TÁNCOLT, és ÉNEKELT A BARBIE-NÓTÁRA! Ezek után mindenki olyan izzó szemekkel nézett rá, hogy gondolom, elkezdtek olvadni a belső szervei, mert végre elkezdett tanítani. Megjegyzem, akkor éppen vége lett az órának. Sebaj, még fél órán keresztül nyomtuk a betűket, az ábécét, és a névsort. Hát mi Borival úgy robbantunk ki az ajtón, mintha dinamit lett volna a fenekünkben. Majdnem lekéstük a kaját, és lekéstük a kóruspróbát. Szegény Bori úgy kibukott, hogy le akarja adni az órát. És annyira sajnálnám, mert nagyon tetszik a nyelv, csak a pasas hangyás. Na mindegy, holnap megint lesz óra, hátha most normálisabb lesz.

Puszi haza, nagyon hiányoztok,

Kata