Interjuh & Spring Day

Rejtvény

Tegnapelőtt Toriéknál voltunk szokásos levezető moziesténken, és kezembe akadt a leányzó egyik könyve. Erre a képre akadtam benne:

Származási hely: Főalbum

Nos, akkor szeretettel meghívok mindenkit egy kis játékra, miszerint lehet találgatni, hogy mi van a képen, a megfejtéseket várjuk kommentben, csakhogy mindannyian jól szórakozzunk, ne csak én :D.

Interjuh

Ma meginterbirkáltak a tapasztalataimról itt Beloitban. A blabla nem volt érdekes, megmondtam, hogy a következő generációnak adjanak rendes takarót meg mutassák meg, hogy működik a zuhany és a fűtés, hogy ne fagyjanak oda az ágykerethez, mint én az első éjszakán. Aztán mikor meguntam a kérdezgetést, meginterjuhászoltam én is a nénit, hogy meséljen az iskola meg a város történetéről, íme.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer ez a hely, ahol nem volt semmi, nem is lakott itt senki, nem is akart itt lakni senki, csak ide jártak az indián törzsek kereskedni meg partizni. A partijaikon minig építettek teknősbelső alakú dombokat (vagyis nem a páncélt mintázták meg, hanem a teknőc belsejét), meg a patakot is a teknősről nevezték el, meg egy közeli városkát is, ezért a teknős a szimbóluma a sulinak meg a városnak meg mindennek errefelé. De a helyi sportcsapatot nem merték Teknősöknek elnevezni, inkább elnevezték Martalócoknak, legalábbis én így fordítom a buccaneer-t (de lehet kalóznak is). A Beloit névről a mai napig se tudják, hogy hogy kerül ide, mert ugyan lehetne a korai francia telepesekre fogni, mint pl. Detroit (vagyis nem ditroit, hanem ditroá) nevét, a baj csak az, hogy itt a büdös életben nem volt egy szál francia sem. Nohát, megalakult a városkánk, aztán eccercsak 1870 körül Wisconsin állam kitalálta, hogy kéne valami intézmény, ahol nevelnek az államigazgatásnak kellő okos embereket, mérnököket meg ilyesmiket, szóval idejött egy csomó Yale-en végzett ember (igen, a néni szerint nem Harvard of Midwest vagyunk, hanem Yale of Midwest), és megcsinálták a sulit. Egyetlen pici épületből állt az egész akkoriban, az még most is megvan, ma az igazgató irodája van benne :). A padláson aludtak a diákok, mintegy huszan, alul meg folyt a fejtágítás, és szabad idejükben együtt vadásztak és halásztak, merthát ugye nem volt svédasztalos vacsora, mint itt. És persze a kis épület jól körbe volt kerítve, hogy ne jöjjenek be a medvék, meg farkasok, meg a tehenek. Akkoriban ugyanis ilyenek is voltak, ezek mai rokonai a néha betévedő nyulak, kacsák és mókusok. Az indián dombok még itt-ott megvannak, az egyiket félig elbontották, hogy legyen kápolnánk, de a régi ösvenyek is megvannak, szépen lekövezve, átszelik a parkot, azokon bizony még Csingacsguk meg Szökkenő Szarvas meg Lyukas Gumi skalpoltak tomahawkkal meg mokaszinban. Azt is mondta a néni, hogy bizony ez a suli akkor is nagyon egyedi volt, meg most is azzal, hogy mindig is tökéletes vallásszabadság volt, ami azért a 19. században elég modern gondolkodásra vall, meg mindig ilyen liberális volt mindenféle egyéb konvencionálistól eltérő magatartás-, öltözködés-, gondolkodás- stb. formákkal.

Spring Day

Na ez valami olyasmi lehet, mint nálunk az Eötvös Nap, csak azzal a különbséggel, hogy ide mindenki eljön, nem pedig örül, mint majom a farkának és alszik egész nap, este meg elmegy berúgni. Nem volt tanítás, és kábé déltől volt itt minden: lehetett ugrálózni, aminek én úgy örültem, hogy majd kibújtam a bőrömből, mert ezekre jellemzően hatévesnél nagyobbakat nemigen engednek fel otthon, pedig ugrálni jóóóó, itt meg lehetett, úgyhogy ugráltam :D. Meg volt karikatúrarajzolás, képek a szokott helyen, meg lehetett a kezedről viaszmásolatot csinálni, volt valami párnás izékkel egymással harcolás, meg frizbi, ingyen fagyi és popcorn, meg élő csocsó, hogy meg voltál kötözve jobbról-balról egy gumikötéllel, úgyhogy csak annyira tudtál mozogni, mint egy csocsóbábu, meg koncertek, meg egy olyan játék, hogy ül egy csaj egy medence fölött, és ha eltalálod egy teniszlabdával a kallantyút, akkor a széke felborul és ő belecsúszik a vízbe...
Vacsorára meg megint kiülős barbecue volt, a csirkét itt is agyonégetik, szóval azért annyira nem voltam oda, de a pite jó volt.