Flagstaffból korán reggel továbbindulánk Boulderbe. Az útból megintcsak nemigen emlékszem különösen maradandó eseményre, csak hogy hosszú volt, most másféle semmi volt két oldalon, mint eddig, és hogy estefelé megérkeztünk Boulderbe. Itt Annie egy barátnője lakik, egy Merritt nevű életvidám leányzó, aki egy apartmanban lakik egy művészhallgató rasztakislánnyal meg egy rettenetes macskával. A macska szörnyű volt, de ilyen gonosz macskát én még életemben nem pipáltam. Abszolút nem tudott semmi barátságosat mondani vagy csinálni, vagy erőszakosan és visszataszítóan nyávogott vagy fújt vagy harapott, esetleg ezeket kombinálta. A lakás igazi hippilakás volt, a falon kartondobozok voltak, a hűtő csupa matrica, minden kedves rendetlenségben összedobálva, saját készítésű festmények mindenütt, de az egész barátságos, fiatalos hangulatot árasztott. Első éjszaka nemigen csináltunk semmit az újabb Doktor House-körön kívül, a padlón aludtunk, és bár elvileg bekapcsolták a fűtést, valami mégse sikerült, mert reggel én kapcsoltam be. De akkor már késő volt, mert megfáztam, de olyan tetű alaposan, hogy még mindig köpködöm kifele a tüdőm részecskéit, és tele vagyok kiütéssel. Lehet, hogy ez nem is felfázás, de mindegy, jobb nem tudni, mi az, mert a doki pénzbe kerül a 400 dolláros biztosításom ellenére is, szóval majd az immunrendszerem ingyen meggyógyít. Csak szegény Zant sajnálom, mert az elmúlt éjjel ötpercenként köhögtem, remélem, tudott aludni, ha én nem is. Amúgy ez a biztosítás -dolog nagyon érdekes, mert úgy működik, hogy 400 dollárért, ha mondjuk szívrohamot kapok, akkor nem hagyna az árokparton, de ha bármi más kisebb bajom van, aminél még nem ájulok el mondjuk, akkor fizetni kell a dokiért, meg a mentőért, és csak Wisconsinban érvényes, máshol maradok az út mellett. Szóval becsüljétek meg kis hazánk tizennyolcadik századi felszerelésű kórházait, nemtörődöm dokijait és bunkó nővérkéit, mert ott legalább kijönnek, összekaparnak, és csinálnak veled valamit, akármennyi pénzed van.
Másnap elmentünk egyet kirándulni, ami nagyon kellemes volt, szép rálátás nyílt a környező völgyekre meg a városkára, jó sziklák voltak és isteni meleg. Aztán megnéztük a városkát. Hát ez a város, én még ilyet nem láttam. Egy igazi hippiváros. Azt hiszem, legális itt a fű, de kétlem, hogy csak emiatt lenne itt mindenki hippi. Időnként belebotlottunk egy rasztagitárosba, vagy egy zakkant, szétfüvezett, de nagyon barátságos, beszélgetős csövire, beültünk egy bárba, ahol elment az áram (péntek 13-a volt), erre mindenki kapott kaja helyett egy kör ingyen sört, én valami blackberryset kóstoltam meg, de nem voltam tőle odáig. Nézegettünk egy-két boltot, jópofa játékboltot rengeteg sárkánnyal, aztán hazaballagtunk. Este elmentünk kajálni egy indiai étterembe, és arról volt szó, hogy aztán ivászat lesz, de én hazajöttem, mert olyan rosszul voltam a fantasztikus földönalvástól, hogy azt hittem, a lábamon se maradok meg. A lányok elkísértek, szolidaritásból részben, meg nekik se volt kedvük inni akkor. Este már csatlakozott hozzánk Carly is, Annie beloitos barátnője, aki a további utat velünk töltötte.
Ennyi a mai adag. Bocsi, ez nem volt túl izgalmas, de ez a nap nem volt nagyon az. és mindjárt megfulladok itt a billentyűzeten, ilyenkor este a legrosszabb a köhögés, szóval inkább befejezem a képfeltöltést, és elhúzok aludni, pláne mert reggel nyolckor előadok a Yellowstone fosszíliáiról meg szedimentegységeiről, ami pont olyan izgalmas, mint amilyennek hangzik, de azért meg kell próbálnom kihozni belőle a maximumot.
Üdvözlegyetek,
Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése