A századik nap körül

Holnap, vagyis nektek már ma, 100 nap van még amerikai tartózkodásomból. Mik történtek mostanában?

America vs. Europe

Spanyolórán az utolsó percekben aktívkodni volt kedve a csapatnak, úgyhogy azt játszottuk, hogy Melina felosztott minket két csapatra, az egyikben három amerikai lány volt, a másikban a két magyar és a török srác. A feladat az volt, hogy mindig egy-egy ember kiment a táblához mindkét csapatból, és Melina mondott egy igét, meg azt hogy milyen szám-személyben és milyen nyelvtani formában-időben-módban legyen, és az nyerte a pontot, aki előtt helyesen felírta a táblára. Segíteni szabad volt, vagyis jó nagy súgások és magyarázások kézzel-lábbal, meg integetések voltak, nagyon jól szórakoztunk. Várakozásommal ellentétben - vagyishogy csúfosan kikapunk - magasan nyertünk, és olyan jó kedvünk kerekedett, hogy a végén minden szerzett pontnál a We are the Champions-t és egyéb Queen-számokat énekeltünk fennhangon. De a legjópofább az volt, ahogy két magyar és egy török magyarázta egymásnak a spanyol nyelvtant angolul :).

Arabóra folyt.köv.

Ahmed ki van bukva. Íratott velünk egy röpdogát, ami szánalmasan sikerült, és közölte, hogy ez azért van, mert mi nem tanulunk és nem gyakorlunk. Erre szépen megmondtuk neki, hogy ő tanít bénán. Persze ezt az üzenetet becsomagoltuk és átkötöttük szalaggal. Nem tudom, mennyire értette meg, mindenesetre most azzal próbál minket kiengesztelni, hogy pénteken megnézette az öt jelenlévő emberrel (tizenöten indultunk) a Timon és Pumbát, ahol a szurikáták, vaddisznók, oroszlánok és egyéb állatfajták arabul harákoltak, angol felirattal, ami csúszott, amitől a végén mindenkinek keresztbeállt az agya, úgyhogy átállítottuk angol szövegre. Kíváncsi vagyok, lesz-e változás még időben, mert már most két ember leadja az órát, és a többiek se nagyon lelkesek.

Barokk koncert

Thu-val elmentünk egy barokk estre a kápolnába. Nem számíthattak sok vendégre, mert a nézőtér is a színpadon volt berendezve :), kiderült, hogy az amerikai fiatalok nem szeretik a klasszikus zenét, szóval a diákságot mi ketten képviseltük. Nagyon kellemes volt, Wisconsin állam barokk együttese játszott, mindenféle érdekes hangszereken, viola da gambán, barokk fuvolán alias traversón, csemballón - egyébként most tudatosult bennem, hogy ez a harpsichord -, barokk csellón, barokk fagotton és barokk hegedűn. A barokk előtag nem holmi nagyzolás, tényleg lehet látni a különbséget a mai hangszerekkel összevetve, például a barokk csellónak nincs lába, vagy a fagott vékonykább volt és kicsit más billentyűzetelrendezésű. Thu a mosdóban összebarátkozott a mezzoszopránnal, úgyhogy a koncert után a művésznő ottmaradt velünk beszélgetni meg fényképeszkedni :). Aranyos ez a lány, nem csodálom, hogy mindenki kapásból megszereti.

Szkennelőmonitor

A szkennelőmonitor jelenleg 8 könyvnél áll, ami hozzávetőlegesen 2600 oldalt jelent.

Vasárnapi mise

Megint jó volt a templomban, most felnőttkórus volt, ők is marhajól énekeltek. Mindig meglepődök, mikor kiáll egy hatvan-hetvenéves őszhajú néni szólózni, és olyan hangja van, meg stílusa, hogy az ember az Apácasóban érzi magát. Visszafele meg elvitt minket egy helybéli a platós kocsiján, leültünk mind egy pokrócra, majd levitte a fejünket a szél, kábé minusz 8 fok volt ma, de poén volt így utazni a városban :). A fékelésekért nem voltam nagyon hálás, de végülis azt is kell néha. Amúgy a számunk nő. Most nem merem ideírni, hogy számtani vagy mértani sorozat szerint, vagy exponenciálisan, mert nemtom. De nő. Először hárman mentünk, aztán négyen, ma hatan. Meg is mondtam Borinak, hogy most már nem érzem magam olyan rosszul, hogy megtanítjuk az ártatlanokat káromkodni meg lopni, mert cserébe templomba is eljárnak velünk, úgyhogy minden rendben van, helyreállt az élet egyensúlya :).

Sushi-party

A Japán klub szervezett ma sushi-partit. Nézelődtünk egy darabig Borival, aztán, mondom, csináljunk mi is, úgyhogy megtanultam sushit csinálni. És azt is megtanultam, hogy a sushi egy gyűjtőnév, csomó fajtája van, mi maki-sushit csináltunk, ami a zöld izébe csomagolt, feltekercselt rizs, amibe uborkaszeletkéket, avokádókrémet, wasabit, rákot, tonhalat, snidlinget lehet ízlés szerint tekerni. A rolnit feltekerni külön művészet, mert az amatőrök sushijaiból mindkét oldalon dől ki a áldás, meg mikor felszeleteled is hullik szét, úgyhogy csak nagyon malacosan lehet megenni. Ja, és fontos hozzá a szójaszósz, anélkül nincs sok íze a történetnek. A többi fajta, csak ínyencek kedvéért, a temaki-sushi, ami a maki-sushi tölcsérszerűen feltekert változata, nigiri-sushi, ami halszeletkék vagy darabok rizságyon, a chirashi-sushi, azaz haldarabok egy tál ecetes rizsen tálalva, az oshi-sushi, alias faformából négyzet vagy háromszögalakúra préselt rizs tetején ecetes vagy főtt hallal; töltött sushi, ami lehet chakin-sushi vagy fukusa-sushi, ilyenkor vékony tojáslepénykébe tekerik a hozzávalókat, vagy inari-sushi, amit valami főtt babbal csinálnak, meg sashimi, ami felszeletelt hal normál rizzsel körítve, meg narezushi, ami a legmodernebb változat, a variációk száma végtelen.
Kata konyhája néhány perc múlva folytatódik, addig reklámszünet következik.