Hát nekivágtunk. Szekerünk egy fehér Taurus volt, amiben négy ember meglehetősen kényelmesen elfér, öt már kevésbé. De ezzel egyelőre nem volt gond. Váltottuk egymást elől, hogy Annie-nek mindig legyen társasága, meg navigátora. Az út nem volt különösebben eseménydús, láttunk szép sziklákat, soksok kaktuszt, időnként megálltunk, aztán, ahogy beértünk a kanyonokhoz, lett egy csomó szép rendes erdő is, meg-megálltunk, körülnéztünk, gyönyörű helyeken jártunk. Láttunk indiánokat, mármint olyanokat, akik valamennyire beilleszkedtek a közösségbe, ékszereket árultak. Óriási területű rezervátumok vannak ám itt, fél országnyiak. Flagstaffban elkanyarodtunk a Grand Kanyon felé, és Tündi elvezetett odáig. Hát emberek, a Grand Kanyon nagy. Nagyon nagy. Énbennem az a néhány kép élt, amiket erről láttam, de hát az egyszerűen semmi. Az igazság az, hogy ez a hely akkora, hogy képtelenség lefotózni. Akkora, hogy azt hiszed, vászon van előtted, és nem is igazi. Tündi megjegyezte, hogy az amerikaiaktól ez is kitelik, de tökre igazi volt. Mikor az első elképedt kóválygáson és őrült fotózáson túlestünk, felültünk egy buszra, ami a turistaautóknak tiltott zónába vitt be minket, de csak az út feléig mentünk, mivel a teljes kör vagy két óra lett volna. Félelmetesen marhajó ez a hely, lenyűgözőek a méretek. És a legviccesebb az egészben az, hogy ugye ezt az óriási sziklaösszegányolást a Colorado folyó vitte végbe, amit úgy kellett keresni az alján, kilométereket utaztunk, hogy végre felfedezzünk ott lenn valami csörgedező kis izét, amit inkább sejteni lehetett, mint látni. Hát szóval életreszóló élmény volt. Meg közben azt is kitaláltam, hogy megpróbálok minden államból összegyűjteni egy-egy rendszámtáblát, mivel mindnek másféle van, és ez újabb lehetőség arra, hogy az ingyengyűjtőszenvedélyemet kielégítsem, szóval amikor nem a kanyont fotóztam, akkor a parkolóban rohangáltam, és reméltem, hogy nem pancsol be valaki azért, mert a rendszámát fotózom.
A kanyon után mindenki hulla volt már, visszaautóztunk Flagstaffba, Annie nővéréhez, Emilyhez. A csajszi nagyon aranyos volt, és hát szóval itt egy diáklakás úgy néz ki, hogy egy rendes apartman, több szobával, konyhával, fürdővel, nappalival, terasszal. Emily szobájában kaptuk meg a duplaágyat, úgyhogy megint ismerkedtünk egymással éjjel a lányokkal :). Még egy kis szülinapot is rendeztek nekem, mert Annie, mikor megtudta, hogy szülinapom van, megüzente Emilynek, hogy alkosson valamit, úgyhogy lett cupcake mindenkinek :). Nagyon jólesett, aranyosak voltak. Rendeltünk pizzát, a többiek is jó fejek volt, Zoe, a lakótársa meg a barátaik is, de azokat nem jegyeztem meg.
Elalvás előtt még néztünk egy Doktor House-t. És még egyet. És egy harmadikat. Nekem már a másodikhoz se volt kedvem, a harmadiknál meg befordultam aludni, de a lányok nagyon lelkesek voltak. Szavamra, nem gondoltam volna, hogy egyszer én szoktatok rá valakiket a sorozatnézésre :). Hát ez volt a második napunk Arizonában. És azt hiszem, a többi történetet majd holnap írom le, mert tökre hulla vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése