A hell of a day

Oké, ez a századik nap visszafele rettentő volt, alig élek. Előző este tanultam, próbáltam, szkenneltem, éjfél volt, mire ágyba kerültem, de addigra már olyan állapotban voltam, hogy a könyvtárban spanyoltanulás helyett csak arra voltam képes, hogy körbe-körbepörögjek a széken, a plafon felé bámulva, tátott szájjal. De nem baj, mert iszonyú jót pletykáltunk a lányokkal :).
Ma meg reggel spanyolvizsga, aztán előadás, aztán óra, aztán erőműtúra, zenekari főpróba, arab, kórus. Ebédelni nem volt időm, vacsorázni is alig. Na ennek a listának egy-két elemét akkor most kifejtem.

A vizsga elég pocsékul ment, legalábbis szerintem. Legalább ötféle igeragozást kellett volna tudni, én mindegyikről tudtam valamennyit, de leginkább egyiket se száz százalékra.

Az előadás jól ment, megint jó kritikákat kaptam, meg élveztem is. A tanári feedback 3-tól lett volna, de nem értem vissza, szóval majd holnap.

Az erőmű érdekes volt, de annyira azért nem, hogy már ne utáltam volna a harmadik óra végén, mert szóval jóból is megárt a sok, pláne mikor úgy fejtik ki neked, hogy mekkora az erőmű teljesítménye, meg mennyi gázt használ stb., hogy semmilyen értelmes emberi mértékegységet nem használnak, csak lóerőt, BTU-t (British Thermal Unit), lábat, fontot. Kőkorszak. Itt még a mérnökök se hallottak az SI-ről? Belepusztulok ezekbe a mértékegységekbe.
Na meg meg tudtam volna fojtani az egyik gyereket, akinek nagyon kifejezően Krokodil Dundee a beceneve az idióta cowboykalapja után, és mindig, azaz mindig irrelevánsabbnál ostobább kérdéseket tesz fel tucatjával, aminek semmi célja vagy tartalma nincs, csak hogy mindenki érezze, hogy ő milyen okos, és tájékozott, és az erőműben is ezt csinálta, meg az órán is ezt csinálja, és utálom az ilyen tudálékos embereket, akik ráadásul észre se veszik, vagy nem akarják, hogy egy egész csoportot vagy osztályt feltartanak és idegesítenek. Sose bír magával, utazás közben muszáj volt elővenni a csillivilli macbookot és valami zenét berakni, meg körbeosztogatni lapokat, amin saját magát reklámozta, mint DJ-t, valami bulin. És akkor kijelenti, hogy hát igen, itt nem fizetnek neki, de majd mikor visszamegy L.A.-be, akkor majd jól fog jönni a tapasztalat és mehet a menő klubokba...De ezt valami olyan hátonszőrszálfelállító-bicskanyitogató stílusban... Geológus a szentem, és erre nagyon büszke, (ami teljesen rendben van, csak) minden órán legalább kétszer elmondja, és a múltkor behozott nekünk két darab szenet, hogy jé, ez a szén, hát én beestem a pad alá. Tudom én, tudom én, hogy szegény azt kompenzálja, hogy alacsony, meg hogy kövér, meg hogy csúnya, meg hogy a szülei nem fordítottak rá elég figyelmet, vagy mittudomén, én mindent megértek és átérzek, de ha egyszer nagyon felbosszant, nem fogom megállni és közölni fogom vele, hogy duguljon el, mert megetetem vele a szenet. Hogy mondják azt angolul, hogy dugulj el? :D Na jó, bocsi, ez nagyon kikívánkozott.
Viszont marhakedvesek voltak a vezetőink, és itt ám nem Pista bácsi vezet körbe, hanem az igazgató, a művezető meg a főfőmérnök egyszerre, a pistabácsik szépen dolgoznak. Mondjuk nincsenek sokan, összesen 21-en, és normális napokon összesen kettő, azaz 2 darab ember vezérli az egész bazinagy erőművet, egy kinn, egy meg benn. Félelmetesen néz ki egyébként, ahogy okádja magából az építmény a gőzt, de nem mertem fotózni, mert azt mondták, hogy ez ilyen ipari kémkedésnek minősül, szóval csak szorongattam a zsebemben a fényképezőt.

A főpróba két dolog miatt volt érdekes. Most először lett pikolóm, amiért már félév eleje óta könyörgök, tegnap este beleszaladtam a karmesterbe, és a kezembe nyomta. Nagyon szép kis hangszer, furcsa fogása van, a jobb kisujjam rendszeresen megfájdul tőle, és nehézkes is rajta játszani, de azért elleszünk egymással. Tegnap azt is megkérdeztem a karmestertől, hogy a dress rehearsal, vagyis főpróba azt jelenti-e, hogy már arra is szépen fel kell öltözni. Peeersze, mondja nekem, igen, feketébe, szolidan, lehet nadrág vagy szoknya stb. Szerintetek hányan voltak ma feketében a főpróbán? ÉN. Bakker, tök ciki volt. Még szerencse, hogy szép cipőm nincs, csak bakancsom, szóval akár azt is hihették, hogy csak jókedvemből járkálok úgy, mint egy bakancsos varjú.

Az arab fenomenális volt. Komolyan. Ma ugyanis beült a KGB-s néni, Agent Olga, aki a nagyon-nagyon szigorú arcú orosz nyelvtanár itt, és az arabórát valamiféleképpen felügyeli. Ahmed ezért csak két szánalmas nyávogós számot tolt le, aztán azt csináltuk, amit én javasoltam!!!, vagyis kihívott embereket a táblához, és fel kellett rajzolni betűket meg szavakat. Aztán pedig haladtunk szépen az ábécével, szóval tökéletesen meg voltam elégedve. Remélem, így is marad a fiú. Bár a pálforduláshoz szerintem annak is köze lehet, hogy már a fele csoport eltűnt az óráról...

A kórus elég munkás volt, átismételtük azt, amit eddig tanultunk, vagyis a fél Requiemet. Szegény Susan eléggé kiborult, mikor bénáztunk, majd elsírta magát a pulpituson, úgy megsajnáltam, mert tényleg a lelkét kiteszi. Mondjuk szerintem kicsit eltúlozta a dolgokat, annyira nem volt vészesen borzasztó, amit műveltünk, legalábbis a lányok tudták a szólamot, a tenorjaink bénáznak mindig. Meg hát sajnos ő 100 %-os pontosságot vár el tőlünk, ami azért nem kis feladat. Én ezennel nagyon örülök, hogy az én kis kórusom sose szokott engem ennyire kiborítani, persze teljesen más a egész szituáció, mi nem vagyunk profik, nem akarunk 100%-ot, és nem is vagyunk százan, de akkor is, valahogy sosem annyira bénák, hogy el akarjam sírni magam :).

Jaj, igen, éééés felhívott Renato, a zongoratanár, hagyott üzenetet, hogy valami alakul a tutorálással, úgyhogy sütiiii, mert azé' pénzt azt kéne keresni... Tudja valaki, hogy mikor az ember meghallgatja az üzenetet, mit kell megnyomni, hogy ne törlődjön le automatikusan? Mert így mindig rettentően kell figyelnem, és elsőre megértenem, hogy ki az és mit akar, mert a végén letörli... és a telefonszámokat, amiken vissza kéne hívni az embereket, szinte sosincs időm megjegyezni...

Ja igen, és van egy-két dolog, ami tényleg van Amerikában, nem csak a filmekben. Sárga iskolabuszok. Girl scoutok, ami talán a cserkésznek felel meg, akik dobozos kekszet árulnak, nálunk is vannak mostanában az egyik épületben. Fraternity-k és sorority-k, vagyis speciális társaságok, amikbe csak hosszadalmas felvételi procedúrával lehet bekerülni, de aztán marhára segítik egymást, és ajtókat nyit meg előtted csak az, hogy te is pl. Alpha Sigma Tau-nővér voltál. És NCIS :). Az egyik lány valakije ott dolgozik :D. Lehet, hogy Dr. House is van? Na mindegy, ezért nem utazom le Princetonba...

Apropó NCIS, most néztem egy részt, amiből azt tanultam - tudom, hiteles forrás :D -, hogy azért vezetnek Angliában a bal oldalon, mert a régi időkben, amikor lovon közlekedtek, mindenki kardot viselt, és mivel az emberek többsége jobbkezes, bal kézzel fogták a lovat és jobb kézzel kaszaboltak az utca másik oldalára. Nekem ez elég nyakartekert magyarázatnak tűnik, de azért aranyos :).

Ennyi. Most elhúzok aludni, mert holnap gazdaságvizsga, amire még nem készültem, de nem is érdekel, majd lesz valahogy :).