5. Nebraska, Iowa, Illinois, Wisconsin

Bocsi, hogy ilyen sokáig várattam mindenkit, de eddig annyira pocsékul voltam, hogy semmi tevékeny és hasznos elfoglaltságra nem voltam képes, egyik fülemre se hallok, nem is látok rendesen időnként, de aztán ma rájöttem, hogy az ujjaim jók, a billentyűzetet meg fejből tudom, szóval írni írhatok.

Kis kalandunk utolsó néhány napja az eseménytelenség művészi fokán telt, repesztettünk az autóval, elől a két amerikai, hátul a három magyar, kétoldalt a nagy semmi (amiből egyébként sokféle van, kukoricaföld, mogyoróföld, bokor, préri), időnként vicces táblák (Gibbon 8 mile, Minden 9 mile, Buffalo Bill Ranch, itt született Ronald Reagan), és ezen kívül meg azzal töltöttük a napot, hogy megfelelő időközönként megpróbáljuk újraéleszteni a különböző izmainkat, azokat is, amikről eddig nem is tudtuk, hogy vannak, ezért megállapítottuk, hogy ezek az ülőizmok. A testrészeink 1 köbméterben való elhelyezésének variációi egész monográfiát kitesznek, legalábbis a mi nemes kísérleteink alapján. A nagy semmi variációin kívül még szerencsénk volt a marhasz@rszag százféle bukéját is felfedezni, főleg Nebraska államban tízmérföldenként elhajtottunk egy marhákkal foglalkozó intézmény mellett, ami töményen sugározta az említett esszenciát.

Megaludtunk Omahában, aztán másnap megreggeliztünk egy Perkins's ben, ahol akkora adag kaját kaptunk, hogy a felét magammal hoztam. Az újabb egész napos út után, aminek a végén még eltévedni is sikerült, vééégre hazaértünk, tiszta megváltás volt. Útközben végig vicces videókat gyártottunk, amiket majd megpróbálok valahova felrakni, ha egyszer ráveszem Borit, hogy mutassa meg. Mindenféle zenére roptuk hátul, főleg Bori, neki elképesztően jó magánszámai lettek, az elől ülők nem tudom, mennyire élvezték, de mi mindenesetre nagyon. 

Hát ennyi volt az út dióhéjban, majd ha még valami jó eszembe jut, akkor azt később leírom.